Nem ma találtuk ki a fenti kívánságot, amit olykor humoros kiegészítésekkel fűszerezve hallunk, hogy a többit megvesszük, vagy egészség legyen és tűrhető lapjárás. A humort nem is érdemes félretenni, az idézett mondás alkalmas a viccelődésre, anélkül, hogy a fenti elvet hangoztató tömeg megbántódna. És nem is kell a tömeget bántani emiatt, hiszen az egészség középpontba helyezése jobb a pénznél, vagy a sörnél, hogy az áramot és a megosztás gombot már ne is említsem. Mert végül is, ha egészséges vagy, akkor tudsz dolgozni, el tudod tartani magadat, szeretteidet, nem vagy másokra szorulva. (Az összefüggés nem teljesen egyértelmű, de ettől most tekintsünk el.) Ám nem azért hoztam fel a témát, hogy poénkodjak, hogy újabb meghökkentő kiegészítéseket alkalmazzak, inkább boncolgatnám a kívánság mögött álló szemléletet és összevetném a keresztény életfelfogással.
Kezdem a szemlélettel. A csak egészség legyen egyszerre kér nagyon sokat és nagyon keveset. Sokat kér, mert a tapasztalat szerint hosszabb-rövidebb időre mindenki megbetegszik. Nyilván itt inkább az elhúzódó, esetleg már gyógyulással sem kecsegtető betegségek elkerülése fogalmazódik meg. Másrészt keveset az anyagi javakhoz, de a szellemi javakhoz mérten is, ahogy az ember társas lény mivoltához képest is. Az anyagi javakkal való összevetést már fentebb megtettük, de felvetődik az egészség mellett például a tudás, a bölcsesség, az igazság, a mérték, vagy a béke, a barátság, a szeretet, a jóság. Ezekkel összevetve már nem olyan egyértelmű az egészség helyzete. Az egészség csak az élet hátterét biztosítja, hogy ne kelljen állandóan siránkozni, szenvedni, de hiányzik belőle az élet irányzéka. Mire teszi rá az életét az egészséges ember? Bármire. Jóra, rosszra egyaránt ráteheti. Az élet értékét azonban az adja meg, hogy mire teszi fel az ember. Ha egészséges, akkor talán nagyobb nyomatékot tud neki adni, de még ez sem biztos. A mondásnak nyilván nem az az értelme, hogy az egészség a fő cél, az egészség mindenek előtt; éppen az alap mivolta miatt hangzik fel, csak egészség legyen, hogy aztán az egészséges szabadon döntsön, mihez kezd. A nyavalya ugyanis korlátoz, az egészség szabaddá tesz.
A mondás bizonyos buktatói már az előző bekezdésben is kiderül(het)tek, még a nem keresztények számára is. A keresztény életfelfogás szerint akár egészségesek vagyunk, akár betegek, a legfontosabb az, hogy Istennek tetsző életet éljünk. Az Istennek tetsző élet nem lehet az egészség függvénye. A gyakorlat különben éppen azt mutatja, hogy a megpróbáltatások általában közelebb viszik az embereket Istenhez – és nem csak azért, hogy számonkérjék, vagy átkozzák – míg egészségesen könnyebben elfeledkeznek róla. A csak egészség legyen óhajnak akkor sincs létjogosultsága, ha minden nap hálát adunk érte. A realitása meg nagyjából annyi, mint annak, hogy a magyar válogatott megnyerje minden meccsét. Nem mondom, hogy nem lehet Istenhez fordulva azt kérni, hogy tartson meg egészségben, de számolni kell a betegség lehetőségével, nehogy aztán Istenben csalódjunk, pedig milyen alázatosan fordultunk felé. Ugyan a Földön minden függ Istentől, minden egyes ember egészsége is, mégsem kell mindent Isten nyakába varrni. Inkább kell mindent, közte az egészséget és a betegséget is aszerint mérlegelni, hogyan válhat a javunkra. (Ez a jó természetesen erényekben való gazdagodást, illetve mélyülő istenismeretet jelent.) Ez általában nem megy azonnal, a dolgok értelme csak fokozatosan tárul fel. A betegségek, megpróbáltatások felérnek egy lelkigyakorlattal és minden lelkigyakorlat célja Isten jobb megismerése, Istennel való kapcsolatunk erősítése. (Ez úgy is végbemehet, ha kérdéssel indítunk: miért én, mit akar velem Isten?) Kétség nem férhet hozzá, hogy jobb egészségesen tevékenykedni Isten Országáért, mint betegen és kiszolgáltatottan, de úgy is lehet erényes élettel építeni az Országot. Még ha a betegségek el is gyengítenek, még ha tartós is a gyengeség, még ha bele is halunk a betegségbe, sokkal rosszabb a bűn rabjaként egészségesen élni.
Úr Jézus számtalan beteget gyógyított meg, együtt érzett velük, amerre járt, segített rajtuk. De nem a csak egészség legyen szellemében. Ahogy a világosság jobb a sötétségnél, úgy az egészség is a betegségnél, de minden gyógyítás túlmutat önmagán, alapvetően az Isten Fia örömhírét támasztják alá. Több esetben is utalás történik a hitre, vagy a bűnök bocsánatára, ami a testi gyógyulásnak magasabb értelmet ad. Vakok meggyógyítása esetén (különösen Jn 9) az az érzésünk támad, hogy nemcsak a vak lesz látóvá, hanem a látónak hiába vannak szemei. A legegyértelműbben Jézus a Bethesda fürdőben meggyógyított bénának nyilatkozik: "Látod, most meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!" (Jn 5,14) A nagyobb baj maga a bűn és következménye, az örök halál. Az Emberfia nem szüntette meg a betegséget, a szenvedést és a halált; ő hozzánk hasonlóan élt, szenvedett és meghalt, megmutatva, hogyan éljünk, szenvedjünk és haljunk meg. Ha vannak is csodás gyógyulások, a lényeg nem ez, hanem, hogy Jézus osztozott szenvedéseinkben, magához ölelte keresztjét és gyilkosaiért imádkozott.
Fentiekben az egészséget pusztán testi egészségként értelmeztük, bár az egészségnek lehet ennél átfogóbb meghatározása is, ám általában a testi egészség annak is a része. Szívesen azonosítanám az egészséget Istennel, önmagunkkal, a másik emberrel és a teremtett világgal való harmóniával, röviden az Istennek tetsző élettel, amibe még a betegség is belefér. És akkor könnyű szívvel csatlakoznék a mondáshoz: csak egészség legyen.
