Amikor Mária igenjét ünnepeljük, óhatatlanul is eszünkbe jut az a rengeteg nem, amit mi mondunk az angyalnak, Isten hírnökének szolid hívására. Minden nem önteltségünket növeli, nem akarunk alázatos szolgálók, szolgálóleányok lenni. Idővel a nemek el is feledtetik velünk a választás lehetőségét, úgy véljük, teljes egészében irányításunk alatt tartjuk saját életünket, nem engedünk abba beleszólást sem Istennek, sem embernek. Isten tudomásul is veszi döntésünket, de a jó hírt azóta is hallhatjuk, mai napig szól szelíd, de határozott szavakkal angyalok és emberek ajkán. Annyi mindennel körülbástyáztuk életünket, hogy a bekopogtató határhelyzetek idején is csak mintegy zavart csatorna hangjaiként halljuk meg e szavakat és idegesen el is kapcsolunk. Mi jobban tudjuk, mit kell tenni. Pedig a mostani böjti időben, még ha súlyos áron is, de lehetőséget kaptunk a rohanó élet lassítására, az elcsöndesedésre, az önmegtartóztatásra, az elmélkedésre. (Hacsak nem otthonról kell dolgoznunk kétszer annyit, mint korábban.) Ha már magunktól nem tudunk megállni, elcsöndesedni, mértéket tartani, kapunk hozzá külső segítséget. Ne várjuk azt, hogy az élet visszatérjen a normális kerékvágásba, mert az már rég nem normális, hanem tobzódó volt. Ha ezt képesek vagyunk felismerni saját életünkben, akkor van remény egy jobb életre a későbbiekben.

Minden nemek legfájdalmasabbika, ha egy megfogant életre, egy születendő gyermekre mondják ki. Most, mikor szinte babonás félelemmel hallgatjuk a híreket az újabb megbetegedésekről, halálos áldozatokról, elemezzük a grafikonokat, latolgatjuk a jövendőt és nyomasztó hangulat telepszik ránk, ma is és minden nap cirka 70 abortuszt végeznek el Magyarországon, de az ország közvéleménye velük nem foglalkozik. A magzati élet kioltásának rengeteg emberi indoka van, amelyek általában igen nyomósak is. Valószínűleg mindegyikre lenne valamiféle gyógymód, csak az bonyolultabb megoldásnak tűnik, miközben létezik ez az egyszerűbbnek látszó, de ördögi. Ha bűnt követek el, minimum 10 érvvel meg tudom indokolni, önigazolásom legtöbbször a körülményekre, másokra alapoz, aztán összetörik a csalóka építmény és belátom, hogy nincs igazam, nem azt, nem úgy kellett volna tennem, mondanom.

Az angyal bátorító szavai, amit kétezer év óta visszhangoznak a hívők: üdvöz légy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, minket is serkentsen, hogy Máriával együtt mondjunk igent Isten hívására, ajándékaira!