Míg tavaly az út járással történő karbantartása és a harmatozás, idén a várakozás volt adventi időszakom központi témája. Örök a kérdés, hogy tulajdonképpen mire is várunk.

A rorátés hajnalokat sokkal közelebb érzem magamhoz, mint a Mennyből az angyalt vagy A kis Jézus megszületett, örvendjünk. Ezeket is szívből tudom énekelni, és a betlehemi istálló, a jászol, a szalma, a pásztorok, az angyalok kórusa tényleg illő és tetszetős kép, de mintha elfedné a lényeget, még ha hangsúlyozzuk is, hogy a Megváltóról van szó.

Szóval a kis Jézus születésére várunk? Netán a Megváltó eljövetelére? De hiszen minden nap fel kell szítanunk az istenszeretet tüzét magunkba szállva, újra és újra megtérve! Ettől még a karácsony lehet ennek a találkozásnak egy kivételes alkalma. Tényleg, mintha az egymásra rímelő, várakozással teli imák is ebbe az irányba mutatnának: Jöjj el, Uram; Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítő; Eljő, eljő Emmánuel.

Ennek ellenére, ha a karácsonyban csak a kis Jézus megszületését, a mi mindennapi vagy ünnepi vele való találkozásunkat – legyen ez a szív rejtekében vagy a szeretet külső megnyilvánulásaiban – látjuk, akkor éppen a leglényegesebb elemről feledkezünk meg. Nem mintha a múlt, a jelen és a jövő hármasából a jövő lenne a legfontosabb, de ha a három közül valamelyik hiányzik, az válik a legfontosabbá. Ebben az esetben pedig Jézus második eljövetelének várásáról van szó. És a felszólítások (Jöjj el, Uram; Ó jöjj) sokkal inkább célozzák ezt, hiszen a tőle tanult imánk is ezt kívánja: Jöjjön el a te országod!

A Messiást váró, jövendölő ószövetségi próféták képei között nemcsak olyanok szerepelnek, amelyek Jézusban már beteljesedtek, maradt még pár, ami majd eztán fog beteljesedni. Például ma Malakiásnál ezt olvastuk: „De ki tudja majd elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja” (Mal 3,2). Fokozatos beteljesedés, mint a hajnal pirkadása.

Alapvetően ez a várakozási folytonosság ragadott meg, rögtön az idei advent elején. És a próféták leírásai a Messiás dicsőséges eljöveteléről, mennyire meghaladják a teológia tudományos megállapításait ugyanarról a témáról. Persze a valóság, a beteljesülés a próféták leírásait is meghaladja, erről tanúskodik Jézus élete-halála-feltámadása. Talán nem túlzás, de ebben nem vagyok teljesen biztos, hogy a megtestesülés és a megváltás is ennek a dicsőséges eljövetelnek van alárendelve, amikor Krisztusban, mint főben újra egyesül minden (Ef 1,10).

Hogy hol is tartunk ez ügyben, elég visszatekinteni a novemberben felállított betlehemekre, karácsonyfákra, no meg előre tekinteni a karácsonyi asztalokra. Mellettük ülve, ha óvatlanul szóba hoznánk a végítéletet, bizonyára furcsán néznének ránk. Marad a Mennyből az angyal, és aztán? Aztán mosogatunk. Ott már be lehet csempészni a ványolók lúgját a beszélgetésbe.