Hogyan kommunikáljuk a kialakult helyzetet? Volt munkahelyi főnököm szavai csengenek a fülembe, miután kirúgott négy kollégát, és ennek következtében még számosan elhagyták az iskolát. Mert a fő kérdés ez. Hogy mi lesz velünk, hogyan kezeljük a problémát, hogyan működik tovább az intézmény, az másodlagos. Hogyan kommunikáljuk a kialakult helyzetet? Ez a fő kérdés. A vezető számára mindenféleképpen, mert ha képes megmagyarázni, elhitetni, hogy a kialakult helyzetért nem ő a felelős, akkor megtarthatja beosztását. És számára ez a fontos. Onnantól kezdve lehet bármilyen rossz a helyzet, ha van kit szidni helyette, nem számít. Ezért fektetnek olykor sokkal nagyobb energiát a kommunikációba, mint a válság kezelésére.
A szankciós válság emlegetése jó kommunikációs fogás, a jelzős szerkezet már önmagában hatásos, a válságot megfellebbezhetetlenül a szankciók okozzák. Hogy mik ezek a szankciók? Az kevésbé fontos. A csomagszám inkább, mert azzal fokozni lehet a hatást. Hogy mi van a csomagokban, az nem érdekes. Áremelkedést okozó szankció van benne, azért rossz nekünk. Ennél többet nem kell tudni, mert az káros lehet. Ronthatja az üzenet hatásfokát. És mi az üzenet? Brüsszel a hibás, velünk akarják megfizettetni, tönkretesznek minket. Mit akar leplezni? A saját felelősséget. Itt nem arról van szó, hogy egy dologgal magyarázzuk a kialakult helyzetet, de nem is kettővel. Hogy van saját felelősség, az bizonyos – a mértéke persze kérdéses –, de a jelenlegi berendezkedés nem teszi lehetővé ennek kimondását, mert az politikai öngyilkosságnak bizonyulna. Helyette azonban kínálkozik százegy külső ok: Brüsszel, szankció, járvány, Soros, migráns, NGO, (dollár)baloldal, LMBTQ, aszály, árvíz, a többi 91-et stb. kategóriába teszem.
Szerencsére van nemzeti konzultációnk, aminek keretében elmondhatjuk a véleményünket – mindenkinek számít a véleménye – a brüsszeli szankciókról is. Igen, nem. Általában a véleményemet ezzel a két szóval szoktam elmondani. A nemzeti konzultációk működési mechanizmusát teljes mélységében nem kívánom elemezni, nem is tudnám, csak a kérdésekkel és a válaszadói attitűdökkel foglalkozom egy kicsit. A kérdéseket úgy fogalmazzák meg, hogy arra csak egy választ, az elvárt választ lehessen adni, máskülönben hülye vagy. Az is motiváló lehet, ha tudod a jó választ. Én inkább csak azon háborogtam, minek néznek engem. Ennek ellenére adódnak kitöltők, akik nem ennyire érzékenyek. Pl. a rendszer haszonélvezői, vagy a szófogadók, akik pártuk és kormányuk feltétlen hívei, felszólításainak mindig eleget tesznek. De mi van, ha éppen akkor leszek hülye, amikor nem akarok hülye lenni?
Hogy miért vannak szankciók, arról csak nagyon szűkösen tájékoztatnak. Azt még a propaganda is elfogadná, hogy az Oroszország elleni büntetőintézkedéseknek van létjogosultságuk, de mivel azok eredménytelenek, illetve nekünk jobban fájnak, mint Oroszországnak – ez ugyanúgy nincs alátámasztva, mint az, hogy a szankciók okozzák a válságot – ezért nincs értelmük, fel kell hagyni velük. Érdekes, hogy másoknak is fájnak, ezt be is látják, de vállalják. Ebből következik, hogy a szankcióellenesség valójában egy oroszbarát politika megnyilvánulása is.
A magyar kormány a háború és a szankciók helyett a békét szorgalmazza, ami szép dolog, csak éppen a tartalom hiányzik belőle, és előbb fegyverszünetre lenne szükség. Két alapon lehetne békét kötni, vagy úgy, hogy Oroszország kivonul Ukrajnából, vagy úgy, hogy területeket kap belőle. Előbbi képtelenség orosz részről. Utóbbi meg ukrán részről. Illetve az ukránok esetleg hajlanának rá, ha támogatóik is így tennének, de az képtelenség. Végül mégis ez lesz, és tényleg, ilyen alapon bármikor megköthető lenne a béke. Hogy mégsem ez történik, annak az oka az lehet, hogy az USA Oroszországot törölni kívánja a nagyhatalmak közül. Ezt a célt pedig minél hosszabb háborúval lehet elérni. Szóval a béke szorgalmazása szép dolog, minél hamarabb kötik meg, annál jobb – Oroszországnak. A béke szorgalmazása tehát egy oroszbarát politika megnyilvánulása is.
A szankciók tönkretesznek minket. (Lásd még COVID-időszak intézkedései: leállás, oltási és oltatlanok elleni kampány.) De miért vannak Magyarországon az európai átlagnál nagyobb áremelkedések? (De miért volt Magyarországon az átlagnál magasabb a COVID-ban megbetegedettek halálozása?) A kellemetlen kérdésekre is lenne válasz, de az első vonalban ezek nem szerepelnek, ezt nem sulykolja senki. És meddig lehet kommunikációval kezelni a válságot? Mikor haladja meg az infláció a kommunikációt? Lehet, hogy a rezsicsökkentés, ami annyi szavazót hozott, végül a bukás oka lesz? Mi tesz tönkre és kit?
