Már írtunk a demográfiai válság hatékony kezeléséről, most egy még hatékonyabb módszert mutatunk be. A módszer nem új, régóta ismerjük, mert minden egyéb probléma kezelésének ez a bevett módja. Kommunikáció és statisztika. A statisztika a tényszerűség látszatát kelti, olykor nincs is rá szükség.
Nemrégiben a Statisztikai Hivatal közzétette a legújabb (májusi) adatokat, azóta már erre sem emlékszik senki, de ez nem számít. Már az ő honlapjukon olvasható értékelés is alkalmas arra, hogy elfedje a valós helyzetet. Mérséklődő természetes fogyás címmel jelentették meg az adatokat. A nagyobb betűs tartalom így szól: „Az előzetes adatok szerint 2020 első öt hónapjában a születések száma 4,8%-kal több, a halálozásoké 5,8%-kal kevesebb volt, mint 2019 azonos időszakában. Ennek következtében a természetes fogyás 22%-kal, 5042 fővel csökkent a 2019. január–májusihoz képest. 2020 májusában az élveszületések száma 1,9%-kal nőtt, a halálozásoké 3,9%-kal csökkent az előző év azonos hónapjához képest. A 2331 fős májusi természetes fogyás 18%-kal alacsonyabb volt az egy évvel korábbinál.“ Mi hiányzik? Először is az, hogy ugyan mérséklődött a természetes fogyás 5042 fővel, de még mindig 18129 főt tesz ki. Persze, nem mindegy hogy 23 ezer, vagy 18 ezer fő a természetes fogyás, de a demográfiában öt hónap, vagy éppen egy év öt hónap, nem nagyon számít. Az apróbb betűben ugyan közlik ezeket az adatokat, de felhívják a figyelmet, hogy ez 22%-os mérséklődést jelent!
Jöhet a következő probléma! Ez pedig az, hogy a 2019-es év minősítéséről nincs egy szó sem, csak arról, hogy ahhoz képest mennyivel jobban alakulnak a mostani számok. Azt azonban nem árt tudni, hogy a 2019-es születési számot csak két évben sikerült eddig alulmúlni, 2011-ben és 2013-ban. Az, hogy 2019-ben ezen évek után ismételten 90000 fő alatt maradt az éves születési szám (ahogy különben 2018-ban is), sokkal inkább betudható a családpolitika kudarcának, mint az ehhez képesti növekedés az érdemének. Félreértés ne essék, örvendünk, hogyne örvendenénk a tavalyhoz képest kedvezőbb adatoknak, de sajnos a kedvezőbb fogalma erősen árnyalható. Árnyalom az 1949-es adatokkal: 1949-hez képest 2019-ben 100000 fővel kevesebben születtek és 24000 fővel többen haltak meg. Nyilván kevesebb létjogosultsága van a 2020-as adatoknak az 1949-es adatokkal való összevetésének, mint a 2019-eshez hasonlítani, de a népesedés vizsgálata esetén nem szűkülhet be egy évre a látóhatár, hacsak a politikai érdek meg nem szabja.
Hangzatosságban Fűrész Tünde, a KINCS elnöke még tovább ment, bár az MTI-nek adott nyilatkozata idején a májusi adatokat még nem ismerte: „A pozitív adatok már egyfajta kedvező trendet is mutatnak, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a negatív népesedési folyamatok lassuljanak, vagy akár meg is változzanak. Figyelemre méltónak nevezte azt, hogy pont a családvédelmi akcióterv meghirdetését követő kilenc-tizedik hónaptól kezdődően nő a születések száma.“ Ugyan nem vagyok demográfus, de ezek a megállapítások széleskörű hozzá nem értésről tanúskodnak. Pedig feltételezhető, hogy közgazdászként Fűrész Tünde képes eligazodni a számok és a trendek között, de a kommunikációs énje uralkodik mondandója felett. Az igazat mondani, nem csak a valódit, soha nem volt könnyű feladat. Még akkor sem, ha jól látható a születési és halálozási adatok évtizedes stagnálása. Ez ugyan árnyalható a korösszetétel megváltozásával, de akkor is ez a helyzet. Semmiféle szemléletmódváltás nem következett be a kormány intézkedései következtében, mert ha bekövetkezett volna, akkor nem itt tartanánk. Nem is következhetett be, mert a kormány a családtámogatásra fordított pénzek növelésétől várja a pozitív fordulatot, ez azonban hibás szemlélet. Nem az a szemléletformálás, hogy anyák napját, meg apák napját tartunk, meg az adatokat hamisan értelmezzük. Vagyis ez szemléletformáló, csak éppen ellenkező eredményt hoz. Az öntömjénezés is, a kérdés hatalmi megközelítése is, a kritikusok beskatulyázása is, a ferdítés is fokozza a fenti adatokkal alátámasztható nemzetpusztítást. Ha ezektől megszabadulnánk, még akkor is nagyon messze lennénk attól, hogy bármi történjen ez ügyben a ránk erőszakolt szabadság rabságában vergődve.
