Szent Márk evangéliumával kapcsolatosan több meghatározó élményem is van. Ma például felolvastam az egészet, különös figyelmet fordítva a mindig aktuális kérdésnek: kicsoda Jézus, ki minek mondja őt? A másfél óra alatt olykor elcsuklott a hangom. De ez még nem meghatározó élmény, lehet, egykor majd az lesz.

Ma is előttem van Jelenits tanár úr alakja, ahogy összehasonlítja a szinoptikus evangéliumokban Jairusnak, illetve a vérfolyásos asszonynak a történetét és igazolja Márk elsőbbségét, de dramaturgiai készségét is. Máté verzióját "poéngyilkosnak" nevezte, hiszen ott már úgy jön az elöljáró, hogy meghalt a lánya, de Jézus nem küldi el, hogy halottakkal nem foglalkozik. "Útközben meg lehet gyógyítani egy asszonyt, de akár hármat is. A halott megvár." Ehhez képest Márknál útközben érkezik a hír, hogy meghalt a lány, vagyis amíg Jézus a vérfolyásos asszonnyal van elfoglalva, Jairus azon rágódik, hogy mi lehet otthon a lányával, meg azon, hogy ennek az asszonynak lehetett volna egy kis arányérzéke, 12 éve szenvedett a betegségében, igazán várhatott volna egy kicsit, az ő lánya haldoklik.

A másik alapvető élmény Dér Katalin Beavatás c. műve Márk evangéliumáról, ahogy írása nyomán feltárul, hogyan fonódik egybe és erősíti egymást a dráma és az evangélium, hogyan avatja be a szent titokba Márk az olvasót. Innen vettem a mai odafigyelési pontot is: ki ez? És lám, ez az evangélium címfelirata: Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete. Majd az égi szózat: "Te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik." A kereszt mellett álló százados adja a keretet: "Ez az ember valóban Isten Fia volt!" De nem önmagáért való keretről van szó.

Az élmények élménye az evangélium befejezése: "féltek ugyanis", vagy teljes egészében az utolsó mondat: "Azok [ti. az asszonyok] kimentek és elfutottak a sírtól, mert remegés és rémület fogta el őket, és nem mondtak senkinek semmit, féltek ugyanis." (Mk 16,8) Fantasztikus, felejthetetlen befejezés! A következő szakasz (Mk 16,9–20) ugyanis későbbi kiegészítés, a többi evangéliumok alapján készült összefoglalás a Feltámadott megjelenéseiről és a misszióról, de a stílusa is más, a legrégebbi kéziratokból pedig hiányzik. Úgy néz ki, hogy Márk eredeti befejezésében több volt a dráma, mint az evangélium, ezt akarták ellensúlyozni. Kár érte.

Mindezek fényében elég érdekesnek tűnik, hogy a szentmise evangéliuma Szent Márk ünnepén éppen ebből a toldalékból való (Mk 16,14–20). Vélhetően azért, mert ebben a részben olvasható Jézus felszólítása: "Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." Márkkal szemben ezt egy kicsit igazságtalannak tartom. Tény, hogy evangéliumot írt, és ez alapján hozzájárult a hit terjedéséhez, de a saját ünnepén lehetne az eredeti befejezést olvastatni, ami a húsvéti örömhírnek az egyik legfrissebb leírása, ha már ünnepe éppen a húsvéti időbe esik. Ez lehetőséget adna evangéliumának szerkesztéséről, a beavatásról is prédikálni. Persze, meg lehet ezt tenni a toldalék alapján is. Bár jobban belegondolva, elég veszélyes szóba hozni, hogy ez vagy az későbbi kiegészítés (még ha a későbbi a II. század elejét is jelenti, nem Nagy Konstantin császár uralkodását, még kevésbé a X. századot), mert rögtön beindul a hamisítási koncepció és még a kedves hívekben is megrendül az evangéliumok iránti bizalom.

Az is érdekes, hogy a Szent István Társulat által kiadott Bibliában a lábjegyzet Mk 16,9–14-hez így kezdi: "Márk röviden beszámol...", holott Márk kiegészítéséről van szó. Ezzel szemben a Szent Jeromos Bibliatársulat kiadványában ezt írják: "Ez a rész hiányzik a meglévő régebbi kódexekből."

Végül Isten éltessen minden Márkot, és (Bán Márton nyomán) a Mártonok közül azokat, akiket Marcinak becéznek. A mai ünnepnap latin neve festum Sancti Marci ugyanis.