Amiről ti nem tudtok

Keleten kélve szívembe ragyogsz,

az éjsötétben is utat mutatsz,

szent hegyeiden magadhoz emelsz,

minden forrásom belőled fakad.

Igéid hallva a szívem lángol,

mások arcában téged szemléllek,

vessződ és pásztorbotod is táplál,

halálod által nyertem életet.

Szívemet magaddal vidámítod,

veled járva soha nem éhezem,

érted élek és belőled élek,

nálad nélkül semmit sem tehetek.

Csak Te töltöd be szívem vágyait,

tested valóban étel és ital,

örök életre szökellő vízforrás,

mennyből alászállott élő kenyér.