„Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és a felhők essék az Igazat. Nyíljék meg immár a föld, s teremje az Üdvözítőt” (ÉE 504). Ezek a szavak leírva is hatnak – legalábbis arra, aki engedni, hogy hassanak rá – de összehasonlíthatatlanul lélekemelőbb az adventi hajnali szentmisén hallani és bekapcsolódni az introitus éneklésébe. A hatást az is mutatja, hogy a harmatozzatok még két éneknek is a kezdő szava: Harmatozzatok, égi magasok (H 2, ÉE 3), illetve Harmatozzatok, magasságos egek, s a felhők hozzák az Igazat (ÉE 14).

Az introitusok rendszerint bibliai szövegen alapszanak, legtöbbször zsoltáron, jelen esetben azonban Izajás könyve a forrás. Különösebb eltérés nincs is a bibliai szöveg és az ének szövege között. A Szent Jeromos Bibliatársulat fordítása így szól: „Harmatozzatok, egek, felülről, és a felhők hullassanak igazságot! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és igazság sarjadjon vele!” (Iz 45,8).

Habár alig több egy sornál, mégis sokat mondó, sokrétű a szöveg. Könnyen érthető természeti kép alkotja az alapot, ez akkor is így van, ha eleve vallásos tartalmú képről van szó, hiszen az Ég harmatja mintegy megtermékenyíti a Földet, az pedig termést hoz. Ám itt a harmatozás egyértelműen többletjelentéssel bír, hiszen igazságnak kell hullania. Vagyis az égben, az isteni szférában meglévő igazságnak a földi kibontakozásáról van szó.

A történelmi szint sem sokkal bonyolultabb, csak 2500 év pora teheti azzá. A babiloni fogságban lévő zsidók számára Babilon bukása, a perzsák Babilon feletti győzelme a szabadulás ígéretét hordozta magában; tulajdonképpen ennek a prófétája volt Deutero-Izajás. Ez a szabadulás a zsidók számára az isteni szférában meglévő igazságnak a földi kibontakozását jelentette. Annyival lehet ezt még fokozni, hogy a kibontakozás nem magától ment végbe, hanem Isten választott embere, – vagy, ahogy a próféta korábban nevezte – „az Úr felkentje” (Iz 45,1) hajtotta végre, aki nem más volt, mint Kürosz, a perzsák királya.

Hogy Deutero-Izajás túltekintett-e ezeken a szinteken, az fogas kérdés, nem is igyekszem megválaszolni, hacsak azzal nem, hogy prófétai mivoltából következik a válasz. A kiszáradt föld esőt szeretne, a rabságban szenvedő nép szabadságot. A harmat és a szabadság is jó, ám ezek és az ezekhez hasonlók az alapvető emberi hiányérzetet nem képesek betölteni. Ezek a várakozások, vágyakozások inkább nevelő célzatúak. Mi az, amire igazán érdemes várni, vágyni? Ezeken keresztül megtanulható, hogy van magasabb szint is. Még akkor is, ha sokan útközben eltévednek, mert megrészegíti őket a harmat és a szabadság.

A próféta szövege a magasabb szint bemutatására is alkalmas, hiszen az isteni igazság harmatozását emlegeti, amit nem lehet pusztán a népek történelmének szintjén értelmezni. Nagyobb születik Kürosznál, nagyobb szabadulást is hoz. Nem véletlenül jelenti ezt a neve, és nem véletlenül tanította, hogy az igazság tesz szabaddá.