Nekem a böjt tél és tavasz, készület a halálra és megújuló élet, test és lélek küzdelme, párbeszéde, gyengeség és erő, börtön és szabadság, eszköz, hogy szívemet teremtője alakítsa szándéka szerint, sok a csiszolnivaló ugyanis.

A modern világ számtalan ellentmondása közül az egyik, hogy a böjtre vonatkozó egyházi előírás éppen akkor puhult fel, amikor kiépült a fogyasztói társadalom. Ez inkább szigorítást indokolt volna, hiszen a böjt lényege, hogy testünkkel is a mulandó javaktól az örök értékek felé forduljunk. Ha egyre több és egyre szebben csomagolt földi jó csábít (sok tarka semmi), akkor könnyen belegabalyodhatunk a világba útmutatás híján.

Gondolhatnánk ugyanakkor, hogy a felvilágosult embernek nem kell előírni az ilyen vagy olyan böjtöt, magától is végzi, ha belátja annak jóságát, az egyháznak tehát nem előírnia kell a böjtöt, hanem megszerettetni, hogy a modern ember önként végezze. Szép gondolat, kár, hogy a valóság mást mutat. Bár, ki tudja, a böjt természeténél fogva nem látványos – szerencsére.

Maradt azért útmutatás a bűnbánati napokra, remélhetőleg nem csak az Egyházi Törvénykönyvben: imádság, segítő szeretet gyakorlása, önmegtagadás, hűség a sajátos kötelezettségekben és főként a böjt megtartása (1249. kánon). Ez az együttes azért is jó, mert nem önmagában ajánlja a böjtöt és az önmegtagadást, de ez nem is lehet másképp, hiszen Jézus tanítása és életpéldája is egyben láttatja az imádságot, a böjtöt, az önmegtagadást és a segítő szeretet gyakorlását.

Az összefüggés nagyon egyszerű, már az ókeresztény időkben megfogalmazták. Ha valamit ételben, italban megvonunk magunktól, akkor felesleg keletkezik, amit oda lehet/kell adni a rászorulóknak. Vagy olyan szervezetnek, ami kapcsolatban áll a rászorulókkal. De ez a szabály érvényes minden egyéb önmegtagadásra is, ha azzal spóroltunk, akkor a segítő szeretet gyakorlásának tőkéjét növeltük. Nemcsak pénzt lehet spórolni böjt és önmegtagadás útján, hanem időt is. Akár játékokra, akár filmekre, akár más szórakozásra, hírekre, egyéb világias dolgokra fordított időről legyen szó, szánjuk azt magunk és mások lelki épülésére. Tulajdonképpen ugyanazt csinálhatjuk (olvasás, filmnézés, zenehallgatás), csak egy másik szinten. Nem mindegy, hogy kinek a bejegyzéseit olvasgatjuk, Kempis Tamás elég jókat írt a Krisztus követésében, nem mindegy, hogy akció-thriller-sorozat-sport-természet-realityshow-standup-kitudjami csatornák kínálatából válogatunk, ha egyáltalán válogatunk, vagy megpróbálunk keresni egy nem túl szirupos, épülésre szolgáló alkotást. És az se mindegy, hogy miért és milyen zenét hallgatunk, sokszor a csönd többet ér(ne). Van lélekemelő zene is, de sokkal több a füleket csiklandozó és romboló.

Időt úgy is lehet nyerni, ha kevesebbet alszunk. Jézus maga is gyakorta virrasztott, imádkozott a hegyen, ezért nem meglepő, hogy tanítványait is virrasztásra kérte. Talán a szokásoshoz képest korábbi kelés gyümölcsözőbb, mint a későbbi fekvés. A hajnali lelki olvasmány egész napra útravalóul szolgálhat, de lefekvés előtt sem haszontalan.

A böjt ételben, italban való önmegtartóztatást jelent, elsősorban húsra vonatkozóan, de üdvös dolog ennek kiegészítése, főleg vegetáriánusoknak. Adja magát, hogy elsősorban az édes ételektől, italoktól tartózkodjunk. A következő szinten további ízesítésektől is tartózkodhatunk, amivel az étel élvezeti értékét csökkentjük és ügyelünk arra, hogy csak a szükséges mennyiséget fogyasszuk. Klasszikus böjti menü haladóknak: (száraz) kenyér és víz. („Gyakran fogyaszt kenyeret vízzel? – Mindig! – Akkor azért látja ilyen sűrűn a Szűzanyát!”)

Valamely rossz szokásunk böjti felfüggesztése dicsérendő dolog, ám ez a böjti önmegtagadásnak a legalsó foka. Főleg, ha a böjt leteltével ugyanott folytatjuk, ahol előtte abbahagytuk. A rossz szokásaink ellen nemcsak a böjtben, hanem mindig küzdenünk kell.

És miért van szükség mindezekre? Éppen azért építjük ki a magunk kényelmének megfelelő környezetet, mert abban érezzük jól magunkat! És az sem kevés fáradsággal, megvonással jár. – Érdemes többre törekedni annál, hogy jól érezzük magunkat, főleg, ha komolyan vesszük a kereszt üzenetét. Mellesleg, aki képes önmagán uralkodni, türelmes, kitartó, merthogy a böjt útján ezekben az erényekben növekedhetünk, az a nehézségek, kényelmetlenségek közepette is jól fogja magát érezni, hiszen edzette magát. És akkor felesleges körülbástyázni magunkat magunkkal, helyette energiáinkat inkább fektessük önismeretbe, vágyaink feltárásába, a felettük való uralomba, hogy ne azok irányítsanak minket.

A nagyböjtben az a jó, hogy 40 napig tart, ez elegendő idő. De igazán jó akkor lesz, ha túlmutat a 40 napon, akár lelki épülésben, akár jó gyakorlatok továbbvitelében.