A radarkép szerint megszűnik az eső, mire elindulok. A többiek hat óta áznak. Én csak nyolckor tervezem az indulást, aztán a vásárlásból hazajőve, a művház előtt fekvő embert látok, hátha valami baja van. Szerencsére nem volt, de egy kicsit csak kellett vele beszélgetni, ahogy a másik Zolival is, ki meg munkába tekert. Már majdnem fél kilenc van, mikor nekifekszem az útnak. Kár volt a radarképet nézegetni, úgyis az lesz, ami, ment vele az idő, és még mindig szemereg. Nem baj. Többet csapok saját magamra, mint ami felülről érkezik. Egy kamion oldalról is ad. Lejtőn előz, nem valami nagy ívben kerül, megnyúlnak a másodpercek, míg elmegy mellettem. „De aki mindvégig kitart, az üdvözül” – mondom magam elé.

Szendehely, Katalinpuszta, Verőce, terelt út, egy árusnál sor kígyózik, Kismaros; Nagymaros előtt megállok a szokott helyen, Duna-part, magasabb fokozatban ugrik a lánc, nem váltok vissza, Zebegény, megdobnak a gyökerek, Szob, a Duna várja az Ipolyt, kanyar Nosztra felé. Még egy úti tizedet (nem számolom az Ávékat) elmondok felfelé. Az út sarát a lábamról és a szandálomról két nyomással takarítom le az utcai ejektoros közkifolyó (kút) segítségével. „Annak elég, ha csak a lábát mossák meg.”

András atya prédikál, mikor belépek a templomba. Adjatok hálát! Szívemből beszél. Vajon Trianonért is hálát kell adnunk? Morus minden balsorsban Isten különleges szeretetének megnyilvánulását látja. „Bármely megpróbáltatás, amely bármikor ránk szakadhat, vagy gyógyítónak küldetett, ha az emberek úgy fogadnák, vagy gyógyítóvá válhat, ha az emberek ilyenné teszik, vagy pedig éppen a gyógyítónál is jobb, hacsak fel nem hagyunk vele.” (Erősítő párbeszéd balsors idején, 63. o.)

Újjá kell születni vízből és Szentlélekből! A vizet már megkaptátok. András atya elküld gyónni is. Mostanában lelepleződő, nyilvánvalóvá váló régi mulasztások gyötörnek. Mondhatnánk, kár a múlton rágódni, emésztődni, de az önmagammal való szembenézést nem spórolhatom meg. Mint a sivatagi atyáktól, úgy kapom az igét: „A belátás tisztító fürdő, adj érte hálát Istennek és legyél kitartó az imádságban!”

A zarándokok mise után a dicsőséges rózsafüzért imádkozzák, szándék adódik bőven, ma különösen. Most csak ötödöket mondunk, amiért szintén hálás vagyok. Majd hazafelé kiegészítem. Sietek is, megint egyedül. Már nem esik, de még vizes az út. Kóspallag, Királyrét, olykor a felhő aljáig emelkedik az út. Aztán Nógrádig teljesen behintem magam sárral, még jó, hogy kilátok a szemüvegen. De a poharat belülről kell megtisztítani, hogy a külseje tiszta legyen.

Elugrok mézért, éppen pergetnek. A munka hevében a gazdasszony nem reagál kinézetemre, örülök neki, ő is elfoglalt, én is sietek. „Most minden ragad a méztől, de hát méhészek vagyunk, nem molnárok, hogy minden lisztes legyen.” A kapott igék és a vigasztalás édesebbek a méznél, de örvendek a földi előképeknek is. (Méz folyt a sziklából, a szikla pedig Krisztus volt.)

Ahogy kilépek a házból, kisüt a nap. Nem is tudom, honnan süt, mert amúgy mindent felhő borít, a Börzsönyt szinte teljesen belepi. Még egy úti tizedet mondok kereszttől keresztig a jenei bekötő úton. Nem inkább a 2-esen kellene imádkozni? A vakkal mondom hazáig: „Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus Krisztus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! – Mit akarsz, mit cselekedjek neked? – Mester! Hogy lássak!”