Mesterségek, hagyományok, utcák, ízek, torták, kenyerek, fesztiválok, koncertek, tűzijáték, körmenet, istentiszteletek, szentbeszédek, megemlékezések, méltatások, evés, ivás, szórakozás, nagy a kínálat, lehet szabadon választani, kinek-kinek igénye szerint. Ha csak ezt nézzük, úgy látszik, ezer év ide vagy oda, Szent István ma is megmozgatja az országot. Lám, csak azért, mert valami több száz, akár ezer éves, emlékezésre méltó lehet még egy progresszív, posztmodern világban is.

Igen ám, de ebben a világban már semmi nem az, ami egykor volt. Elkápráztat a programok sokfélesége, a sok szín, a sok lehetőség, a sok élmény, pedig olyan ez, mint a hétköznapi mókuskerék ünnepi kiadásban. Kényszer a kínálati és a keresleti oldalon is. Adjunk valami újat, adjunk többet, adjunk jobbat! Nézzük meg még ezt is, vegyünk részt még azon is, együnk ebből, igyunk abból! Hol vagy István király? Lám, a kérdés aktuálisabb nem is lehetne, pedig hányszor feltették a századok során.

A programok ettől még lehetnek jók, talán még olyan is akad köztük, ami testi, lelki, szellemi felüdülést kínál. A mai ember számára ez a forma alakult, amivel megpróbálja kifejezni tiszteletét, szeretetét az ünnepelt irányába. De ez a forma nem minden esetben kompatibilis a kívánatos belső tartalommal. Most tekintsünk el attól, hogy ki hivatott a kívánatos belső tartalom megfogalmazására, de Szent István ünnepnapján adja magát, hogy a belső tartalom, „István királynak szíve gazdagsága” legyen. Ez azzal a nem csekély feladattal járna, hogy szívünket megnyitva István király szenvedélye előtt, a mi szívünket is az istenszeretet, a hazaszeretet, a nép szeretete és a család szeretete hassa át, és a saját hatáskörünkben ennek a tűznek az erejével alakítsuk át magunkat és környezetünket. Ne csak egy nap, hanem egy egész életen át. István királyra és művére így emlékezhetünk igazán méltó módon.

Hogy teendőnk van ezen a területen, azt nem is kellene külön hangsúlyozni, főleg hogy csak magamat tudom ismételni. Fogy az ország népessége: ez az istenszeretet, a hazaszeretet, a nép szeretete és a családszeretet egyik egyetemes fokmérője. A másik az abortuszok száma, a hozzá való viszonyulásunk. Szétszaggatott országban élünk, de nem a határok nyomorúsága a legnagyobb baj, hanem az ideológiai, a társadalmi, a mentalitásbeli és a további törésvonalak. Nincs nemzeti egység az alapvető kérdésekben sem. De legalább van propaganda, miszerint önálló, erős és független országban élünk. Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga?